TöRTéNELMET íRT A KAUKáZUSI ORSZáG, KOMOLY PROBLéMáT OKOZHAT A KORáBBI FRADI-EDZő CSAPATA

A magyar labdarúgó-válogatott már tavaly novemberben, egyenes ágon, méghozzá csoportelsőként kijutott az Európa-bajnokságra, így márciusban két felkészülési mérkőzésen lépett pályára – egyébként mindkettőt megnyerte, kapott gól nélkül. Voltak viszont olyan válogatottak, akik az utolsó pillanatban harcolták ki a részvételt a kontinenstornán. A kedden véget ért pótselejtezők után kiderült, hogy az utolsó három kiadó helyet Lengyelország, Ukrajna és Grúzia szerezte meg. 

Kezdjük legutóbbival, azzal a grúz válogatottal, amely történelmet írt fővárosában, Tbilisziben, mivel először kvalifikált világeseményre: Grúzia korábban soha nem szerepelt labdarúgó-Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon, ez idáig. 

A grúz válogatott története a kilencvenes években kezdődött, előtte ugyanis az ország a Szovjetunió része volt, első mérkőzését pedig 1990 májusában játszotta, az ugyancsak volt tagállam Litvánia ellen. Az ország labdarúgó-szövetsége 1992-ben lett tagja az európai (UEFA) valamint nemzetközi (FIFA) szövetségnek, és négy évvel később, az 1996-os kontinenstorna selejtezősorozatában már önálló országként mutatkozhatott be. Sok babér viszont sem akkor, sem később nem termett számukra, mivel egészen a 2024-es tornáig egyetlen selejtezősorozatot sem vettek sikerrel, legyen szó Európa-bajnoki vagy világbajnoki kvalifikációról. 

A 2002-es világbajnoki selejtezőtornán például többek között a magyar válogatottal is találkozott a grúz csapat, hazai pályán győzedelmeskedett is, de végül nem jött össze a kijutás, mivel Olaszország és Románia mögött a csoport harmadik helyén végzett 10 ponttal. Legközelebb a hőn áhított sikerhez egyébként a 2020-ról 2021-re halasztott Európa-bajnoki selejtezősorozatban járt, ahol pótselejtezőn, hazai pályán fogadta Észak-Macedóniát, de a vendégválogatott Goran Pandev góljával győzött. 

A három évvel későbbi pótselejtezőn viszont összejött a végső siker: előbb Luxemburgot győzte le a csapat 2–0-ra, majd a mindent eldöntő mérkőzésen, 120 perc gól nélküli játék után, tizenegyespárbajban múlta felül Görögországot. Drámai pillanatok után népünnepély kezdődött a pályán, majd Tbiliszi utcáin folytatódott a grúz labdarúgóhősök ünneplése.

Fontos gyorsan leszögezni, hogy Willy Sagnol szövetségi kapitány csapatától nem várhatunk újabb csodát. A játékoskeret összértéke a mértékadó Transfermarkt szerint 150 millió euró, de ebből 80 millió eurót egymaga Hvicsa Kvarachelia, a Napoli labdarúgója tesz ki. Nemzetközi szinten ismert játékos az olasz bajnoki címvédő szélsőjén kívül a kapus, Giorgi Mamardasvili, őt 35 millió euróra taksálja a portál, és a Valencia hálóőre. 

Összességében egy nagyon szívós, fizikális futballt játszó válogatottról beszélünk Grúzia esetében, és ugyan szinte csak légiósok alkotják keretét, az európai klubfutball legnagyobb színpadán közülük csak kevesen fordulnak meg. A Luxemburg elleni pótselejtezőn két gólt szerző, korábbi Fehérvár-játékos Budu Zivzivadze mellett a Metz támadója, Georges Mikautadze jelenthet még gólveszélyt a tornán, de már az is bravúr lenne, ha pontot, pontokat szerezne a grúz válogatott a csoportkörben. 

Willy Sagnol szövetségi kapitány csapata az Európa-bajnokság F jelű kvartettjében sorrendben Törökország, Csehország és Portugália ellen lép pályára. 

Tizenegyesek döntöttek Walesben is 

Időrendben utolsóként Lengyelország kvalifikált a tornára, mivel éjszakába nyúló mérkőzésen, szintén tizenegyespárbajban múlta felül a walesi válogatottat. Robert Lewandowskiék az első mérkőzésen magabiztos, 5–1-es sikert arattak Észtország ellen, a mindent eldöntő feladat viszont sokkal nehezebb volt. Sokan azt gondolták, amennyiben a lengyel válogatott nem kvalifikál az Európa-bajnokságra, úgy Lewandowski nemzetközi karrierje címeres mezben a végéhez érhet, de mint kiderült, a kontinenstornán – ha csak nem üt be egy sérülés – még egészen biztosan láthatjuk a lengyel futball kiemelkedő alakját. 

Lengyelország számára immár nem szokatlan dolog Európa-bajnokságon szerepelni, de nem volt ez mindig így. A kontinenstornák 1960 óta íródó története során az ország nemzeti csapata első alkalommal 2008-ban kvalifikált az Európa-bajnokságra, az azt megelőző 12 tornán nem szerepelt. Az osztrák–svájci közös rendezésű Európa-bajnokság selejtezőjét csoportelsőként megnyerte, a nyári tornán viszont sok babér már nem termett számára: három mérkőzésen egy pontot szerzett, és búcsúzott a küzdelmektől. 

A 2012-es tornának Lengyelország társrendezője volt Ukrajna mellett, így automatikusan kvalifikált, de ott sem érte meg az egyenes kieséses szakaszt. Két döntetlen mellett egy vereséget számlált, és megint kiesett a csoportkörben. 2016-ban viszont „megtört a jég”, a franciaországi kontinensviadalon negyeddöntőbe jutott, majd a későbbi győztes Portugália ellen tizenegyespárbajban kiesett. A legutóbbi, 2021-es tornán pedig megint elérte Lewandowskiékat a végzete, nyert mérkőzés nélkül búcsúztak a csoportkörben. 

Michal Probierz szövetségi kapitány csapatának Németországban sem lesz könnyű dolga, két igazi nagyágyúval, Franciaországgal és Hollandiával szerepel egy kvartettben, valamint Ausztriával is összecsap a csoportkör során.

Ami pedig a lengyel válogatott keretét illeti, közel 200 millió eurót ér a 26 fős bő keret, de mint tudjuk, csak 23 játékost lehet majd nevezni a kontinenstornára. Az egyik legértékesebb labdarúgó az a Jakub Kiwior, aki az Arsenal védője, klubcsapatával pedig még mindig versenyben van az angol bajnoki címért. Vagy említhetjük a grúz Kvarachelia nápolyi csapattársát, Piotr Zielenskit, aki a lengyel csapat középpályájának legfontosabb tagja. Na meg persze a 35 éves Robert Lewandowskit, akit elképzelhető, hogy utoljára látunk világeseményen címeres mezben. Így élvezzük, ameddig lehet. 

Ukrajna története negyedik Európa-bajnokságára készül

A három pótselejtezőn kijutott országok közül magasan az ukrán válogatott kerete a legértékesebb, ami nem meglepő, mivel több olyan labdarúgóval rendelkezik Szerhij Rebrov szövetségi kapitány csapata, akik hétről hétre a világ legjobb csapataiban bizonyítanak. Ennek ellenére közel sem volt problémamentes az ukránok kvalifikációja, mivel már az első mérkőzésen a kiesés szélén voltak Bosznia-Hercegovinában, de akkor a 85. percben Jaremcsuk, majd három perccel később Dovbik betaláltak, így tovább éltek a kontinenstornáról szőtt álmaik.  

Ukrajna a mindent eldöntő mérkőzésen, az országban zajló háború miatt semleges helyszínen lépett pályára Izland ellen, de a találkozó viszonylag korai szakaszában megint hátrányba került. A második félidőben viszont újra összejött a fordítás, előbb Cigankov majd a 84. percben Mudrik szerzett gólt, egyúttal az ukrán válogatott kvalifikált története negyedik Európa-bajnokságára. 

Fontos megjegyezni, hasonlóan Grúziához, az 1990-es évek elejéig Ukrajna sem volt önálló ország, hanem a Szovjetunió része volt. Ennek értelmében mint önálló ország első alkalommal a 2012-es, részben hazai rendezésű tornán szerepelt Európa-bajnokságon, első mérkőzését pedig meg is nyerte, de végül ez sem ért továbbjutást a csoportkörből. 

Nem úgy, mint 2021-ben, amikor az ukrán válogatott egészen a negyeddöntőig eljutott az Európa-bajnokságon, a nyolcaddöntőben Svédországot kiejtve, a megálljt pedig Anglia parancsolta számára – egyértelmű, 4–0-s sikerrel. 

Így érkeztünk el a 2024-es tornához, ahol finoman szólva sem vár lehetetlen feladat a korábbi Ferencváros-edző, Szerhij Rebrov játékosaira. Az ukrán válogatott Románia, Szlovákia és Belgium legjobbjaival küzd meg a csoportkörben, ebből a kvartettből pedig szinte elvárás a továbbjutás.

A keret legértékesebb játékosai közé tartozik a Chelsea támadója, Mihajlo Mudrik, valamint a spanyol élcsapat, a Girona gólvágója, Artem Dovbik. Rajtuk kívül a szövetségi kapitányt leszámítva még

Az ukrán válogatott képében egy olyan válogatott érkezik Németországba, amelyet senki sem vehet félvállról. 

(Borítókép: Getty Images)