BELGA éLVONALBELI CSAPAT SEM TUDJA BIZTOSíTANI MáSODOSZTáLYú MAGYAR LABDARúGóK FIZETéSEIT

Csepregi György Békéscsabán kezdett futballozni, majd a Budapest Honvéd kötelékébe került, de már ezalatt megfogalmazódott benne: külföldön képzeli el futballkarrierjét, jövőjét. Úgy látja, akkoriban több olyan dolog hátráltatta itthoni pályafutását, ami napjaikban már aligha történhetne meg, így amint érkezett a lehetőség, hogy próbajátékra Belgiumba utazzon, nem habozott, még annak ellenére sem, hogy egy szót nem beszélt se flamandul, se franciául. 

Visszaemlékezve élete egyik legjobb döntését hozta, még a kezdetleges nehézségekkel, egyedül töltött hosszú éjszakákkal együtt is minden pillanata megérte. A beilleszkedéssel, később a labdarúgói majd játékosügynöki karrier építésével telt kemény munka megteremtette számára a lehetőséget, hogy letelepedjen Belgiumban, és jelenleg a frissen élvonalba feljutó FC Beerschot technikai igazgatójaként dolgozzon.

Az immár több mint 25 éve Belgiumban élő Csepregi az Indexnek felelevenítette: amikor első alkalommal kiutazott, azt hitte, hogy komoly játékerőt, minőséget képvisel – mivel itthon az élvonalban futballozott –, de hamar rájött, hogy ennek az ég világon semmi jelentősége, egyúttal teljesen más a színvonal, és mások az elvárások, mint voltak Magyarországon. 

Amikor a magyar labdarúgás utánpótlásáról, az akadémiák helyzetéről, azok nemzetközi szinten láthatatlan státuszáról kérdeztük, ugyanerről beszélt. Csepregi rögtön megjegyezte, hogy bár a Ferencváros nemrégiben értékesítette 10 millió euróért ifj. Lisztes Krisztiánt a német élvonalbeli Eintracht Frankfurtnak, de ez csupán egy kivétel. Ismerve a magyar utánpótlás helyzetét, annak anyagi támogatottságát, minden évben legalább négy-öt olyan játékost kéne kitermelnie a rendszernek, akiket szemmel látható összegért értékesítenek nemzetközi kluboknak. 

Magyarországról rendkívül kevés labdarúgó jut el nemzetközi szintre, nem úgy, mint a belga vagy holland utánpótlásból – amelyre a legnagyobb rálátásom van –, és éves szinten 40-120 millió euró közötti összegért értékesítenek játékosokat. Pedig semmivel sincsenek többen, mint a magyarok, nincsenek tehetségesebb fiataljaik, a különbségeseket, illetve az eredményesség miértjét a rendszerben kell keresni. Itthon a tao-rendszer, valamint a támogatások miatt az akadémiák »komfortzónában« vannak, egyúttal az edzők jelentős hányadának sem feltétlenül az a fő szempontja, hogy játékosait jobbá tegye, hanem az, hogy megtartsa munkáját, és ne mozduljon ki a komfortzónából 

– mutatott rá Csepregi György arra, hogy véleménye szerint honnan eredhet a magyar utánpótlás évek óta fennálló problémája, hogy valamiért képtelen sorozatban olyan fiatalokat feladni a felnőttmezőnybe, amelyben aztán nemzetközi szinten is tényezővé válnának. A szakember véleménye szerint ezek olyan problémák, amelyekről a honi edzők, sportvezetők egymás között beszélgetnek, de nyilvánosan nem kommunikálnak róla, mivel féltik munkájukat, pozíciójukat, egzisztenciájukat. 

Ami pedig a magyar akadémiákat illeti, Csepregi szerint elképzelhetetlen az a forgatókönyv, hogy az összes akadémiát minőségi, tehetséges játékosokkal töltsük fel. Így viszont a színvonal alacsony lesz, a tehetségesebb játékosok pedig beleszürkülnek a közegbe, egyúttal nincsenek olyan kihívások elé állítva, amelyeknek köszönhetően fejlődésük folyamatos lenne. 

Az akadémiák számát le kéne vinni három-négyre, és akkor sűrűsödne a minőség, a játékosok is sokkal komolyabb kihívások elé lennének állítva. De ez mit eredményezne? Hogy rengeteg akadémiát fel kéne számolni, egy helyre központosítani a tehetségeket, és ezáltal több edző, szakember veszítené el munkáját. Tudom, ez sokaknak nem tetszik, mert ez egy megélhetési forma Magyarországon, de ha egyfolytában ugyanazokat a köröket futjuk, és semmin sem változtatunk, akkor nem tudom, miért várják azt, hogy évről évre nemzetközi szintű fiatalokat neveljen ki az utánpótlásrendszer. Egyetlen akadémia egyetlen korosztályában 23 játékos van, ebből legalább 18 soha nem lesz élvonalbeli labdarúgó, pedig az edzési folyamatok ugyanazok, mint nálunk Belgiumban, csak a színvonal teljesen más

– fejtette ki az utánpótlásképzés működésének különbségeit Csepregi, aki azzal példálózott, hogy egyszerű kényszerítős játékban itthon legalább három-négy labdaérintéssel játsszák tovább a labdát, Belgiumban pedig egy érintőből megoldják, amely által sokkal gyorsabb a játék és sokkal gyorsabban kell meghozni döntéseket. Az immár élvonalbeli Beerschot technikai igazgatója rámutatott, náluk régiókra van leosztva az utánpótlásképzés, sokkal kevesebb akadémiával. 

Reggel a régiók akadémiáinak játékosai két óra erejéig együtt gyakorolnak a szövetség által kijelölt szakemberek irányításával kizárólag technikai dolgokat, majd délután saját klubjuknál készülnek. És éppen ez a plusz két óra munka, amelyet együtt végeznek el, teszi sokkal kompetitívebbé a játékot. Mire odaérnek a fiatalok, hogy magasabb szinten kell bizonyítaniuk, már évek óta sokkal több munka van bennük, mint más országban pallérozódó kortársaik esetében

– emelte ki Csepregi, aki még elmondta, a magyar labdarúgó másodosztályban rögtön fizetési sapkát vezetne be, mert véleménye szerint nem normális az, hogy vannak hazánkban olyan másodosztályú játékosok, akiknek a fizetéseit a belga élvonalbeli Beerschotnál nem tudják megfizetni. 

„Volt olyan játékos, aki annyit keres itthon a másodosztályban, hogy nem tudtuk neki megadni azt a pénzt Belgiumban. És ameddig ez a helyzet Magyarországon, hogy nincs fizetési sapka, és nincs megszabva az, mennyit kereshet egy labdarúgó, addig nem is lesz meg a belső motiváció, hogy minél többet dolgozzon és minél magasabb szintre jusson el. Mert ez így egy rendkívül kényelmes helyzet” – tette hozzá Csepregi annak kapcsán, hogyan látja a magyar labdarúgás helyzetét „nemzetközi szemüvegen” keresztül.

A Beerschot technikai igazgatója azonfelül, hogy az Indexnek interjút adott, több kerekasztal-beszélgetésen is részt vett a Groupama Arénában múlt héten rendezett konferencián. A nemzetközi szakembereket felvonultató nívós esemény főszervezője, Dudás Hunor ennek kapcsán érdeklődésünkre elmondta: második éve rendezik meg a futballkonferenciát, és mindig törekednek arra, hogy a legaktuálisabb témák kerüljenek előtérbe. 

Ezért választották az idei konferenciának a „Kelet és Nyugat találkozása a labdarúgásban” címet. Budapest földrajzilag középpontot jelent a két égtáj és a két futballkultúra számára, egyúttal rengeteg munka volt, hogy nemzetközi szakembereket meginvitáljanak a konferenciára. Érkezett sportvezető, aktív labdarúgó az arab világból, de 

A jövőt illetően pedig hasonlóak a szervezők elképzelései: továbbra is tervezik évről évre megrendezni a konferenciát, így 2025-ben is lesz Football Forum Hungary. Annak fő témái egyelőre még ismeretlenek, mivel a szervezők szándékai szerint kizárólag az aktualitásokra, a szakemberek napi érdeklődésére számot tartó témákra koncentrálnak. Így ahhoz kapcsolódóan szervezik a programot, hirdetik meg a kerekasztal-beszélgetések témáit, és keresnek azokhoz érdemi mondanivalót magukkal hozó előadókat itthonról és külföldről egyaránt.